Soha nem volt szerencsém a fiúkkal.Tudom, sokan mondják de nekem TÉNYLEG nem volt.
Kezdjük csak az első pasimmal, Jimmy-vel.Ő még nem járt olyan rosszul mint a harmadik barátom Karl, akinek felrobbantottam a kocsiját.De erről majd később.

Szóval Jimmy az egyik randinkon vacsorázni vitt.Már a kávénál tartottunk(esetemben teánál, ami annál rosszabb, hogy sokkal forróbb, mivel nem hűti a benne lévő tej, tekintettel hogy nem angol vagyok)Szóval épp egy vicces történetet mesélt arról amikor még Kaliforniában laktak, és egy haverjával uszonyt ragasztottak a hátukra hogy azzal üldözzék a túristákat.Körübelül másfél órát úsztak körbe-körbe, de senkienek nem tünt fel, amíg a parti őrség meg nem próbálta lelőni őket.
Éppen nevettem, amikor belerúgtama z asztalba, máig sem tudom hogy csináltam, és szinte láttam ahogy a teáscsésze átrepül a légtéren, láttam Jimmy ijedten eltorzult arcát is, ahogy a lassan kilöccsenő tea felé szágul, miközben kezeivel próbálja védeni magát sikertelenül.

A randi többi részét az ügyeleten töltöttük ahol a felhólyagosodott bőrét, és helyenként első fokú égési sérüléseit kezelték.
A második barátomat, nevezetesen Markot egyszerűen megmérgeztem egy sütivel, mivel(mitn később kiderült)allergiás a kókuszra, de szerencsére túlélte.

És igen, a nevezetes harmadik barát, George, akinek felrobbantottam az autóját.
Máig sem tudom mi vitt rá a kiváltó cselekedetre. George éppen tankolta az imádott kocsiját, amikor még mindig nem tudom milyen elgondolásból, mert soha nem cigiztem, és nem is fogok, de rágyújtottam egyre amit előtte pont tőle kaptam.
A többit nem szeretném részletezni, de igen, túlélte, és azóta csak "disaster girl"nek hív, és nem az aranyos értelmében.Ja igen, és menekül előlem.

Szóval remélem értitek miért nem volt jelenleg barátom, megelőzött a hírem.
Ezért is csodálkoztam amikor egy pasi az étteremben ahol dolgozom(ha te is étteremnek hívsz egy pláza beli Subway-t)randira hívott.